Bazsarózsa kisokos
Kezdetek
Több, mint 2000 éve ismert, és használt elsősorban távol keleten gyógynövény. Kínában még a mai napig alkalmazzák a természetgyógyászatban fájdalomcsillapításra, női problémákra, epilepszia kezelésére. Európában régen a magját használták ruha- és papírfestésre, valamint magját és gyökerét megfőzték, elfogyasztották.
A görögök a „Gyógyfüvek királynőjének”, a kínaiak a „Virágok királyának” nevezték. Európában és Amerikában a 19. századtól vált igen népszerűvé, mint dísznövény. Ekkor kezdődtek meg a nemesítések angol és francia botanikusok által. Az első nemesítés időszaka a második világháborúig tartott. A lágy- és fásszárú alanyok Kínából jutottak Európába, és ezekben az időkben születtek meg a ma is híres fajták, mint például a ’Sarah Bernhard’, vagy a ’Duchesse de Nemours’.
A második nemesítés időszaka a mai napig is tart, és olyan országok érdemlik ki a figyelmet ezen a téren, mint Hollandia, vagy Új-Zéland.
A fás és lágyszárú nemzettségbe 45-65 bazsarózsa faj tartozik. Magyarországon egy őshonos faj található, ez a Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica), más néven mecseki bazsarózsa. A teljes állomány 95%-a Zengő hegységben található.
Érdekességként említem meg, hogy jelenleg 5.000 regisztrált bazsarózsa fajtát tartanak számon a világon. Színük a fehértől, a rózsaszínen át, egészen a liláig minden árnyalatban megtalálható, egy színt kivéve, ez pedig a kék.
Bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica)
Igények
Jó vízelvezetésű és vízgazdálkodású talajt igényel, túl kötött és pangó vizű talajban gyökérrothadás léphet fel. Mindenképp napos, jó szélmozgású helyet válasszunk neki. Max. 2-3 órát lehet árnyékban, kerüljük a bokrok, nagy fák közelségét. Telepítés után számítsunk arra, hogy 2-3 év elteltével a tövek nagyra nőnek, bokrosodnak, így jó 60 cm tőtávolságot hagyjunk minden egyes tőnek. Tájékozódjunk az adott fajta végleges méretéről.
Másik fontos dolog telepítéskor az ültetési mélység. Ne kerüljenek 2-3 cm-nél mélyebbre a rügyek, különben elmaradhat a várt virágzás. A rügyekből fejlődnek ki a későbbi szárak és virágok.
Ültetési ideje legmegfelelőbb ősszel. A hajszálgyökerek ebben az időszakban még szépen megindulnak, megerősödnek a talajban. A frissen kapott töveket rövid időn belül ültessük ki. A bazsarózsa helyét már korábban előkészíthetjük, akár nyár végétől. Ássunk ki a kb. 40-50 cm mély és széles gödröt a tövek számára. Az aljára helyezzünk szerves trágyát, komposztot. Ha agyagos, vagy homokos a talaj, javítsuk fel virágfölddel, vagy jobb minőségű termőfölddel. Ültetésig temessük be a gödröt, hagyjuk érni a szerves anyagokat. Az átültetést is őszre időzítsük.
A telepített, kifejlett növényeket ajánlott trágyázni egy évben kétszer. Szerves trágyát, vagy magas nitrogén tartalmú műtrágyát juttassunk a tövekhez ősszel, pihenő időszakban, visszavágás után. Másik alkalmas időpont tavasszal, virágzás után.
Ismert betegsége a botritisz, vagy szürke penész, mely egy gombás betegség. Ez csak nagyon csapadékos időszakban támadhatja meg a növényt. Védekezni növényvédő szerekkel lehet. Megelőzésképp pedig tavasszal, és különösen virágzáskor nézzük át a töveket, az elszáradt, barna részeket válasszuk le. Figyeljük a bimbó alatti részt is, itt is tapasztalhatunk elváltozást. A beteg részeket ne tegyük komposztba, dobjuk ki.
Vízigénye közepes, csak szárazabb időszakban ajánlott a plusz öntözés. Ősszel az elszáradt leveleket visszavághatjuk. Tőosztást szintén ősszel végezzünk. Emeljük ki a földből a teljes növényt. Egy tövön 3-5 rügy maradjon. A régi szárrészt és gyökereket vágjuk vissza tiszta metszőollóval. Telepítéskor másik helyet válasszunk az új tőnek, ne ugyanazt.
Származás
A bazsarózsa nemzettséghez több, mint 40 faj tartozik.
A hybrid bazsarózsák 2 nem hybrid bazsarózsából jöttek létre.
Paeonia lactiflora: számos hybridnél ez az egyik faj. Nagyon elterjedt, szín- és formagazdag. Könnyen szaporítható, általában a virágzási időszak második felében nyílnak.
Paeonia mlokosewitschii: más néven kaukázusi bazsarózsa. Ismert tulajdonságai többek között, korán virágoznak, leginkább halvány sárga, szimpla virágokat hoznak. Szintén a hybridek egyik faja.
Paeonia tenuifolia: kaporlevelű, vagy keleti bazsarózsa. Egyedi ismertetője, vékony, kaporszerű levelei.
Paeonia itoh (intersectional hybrid): viszonylag fiatal változat. 1948-ban Toichi Itoh sikeresen keresztezett egy fás bazsarózsát egy lágyszárú bazsarózsával. Hasonlítanak a fás bazsarózsákra, de gondozásukat tekintve úgy kell velük bánni, mint a lágyszárúakkal, mivel ősszel elszáradnak a föld feletti részek. Nem nőnek nagyobbra 80-100 cm-nél. Virágjuk általában féldupla, ragyogó színekben.
Paeonia rockii: fás bazsarózsa. A virágok szirmai befelé sötétednek, lilás árnyalatúak lesznek. A kifejlett növény nagyra nő. 2-3 méter magas, és 3-4 méter széles is lehet. Gazdagon virágzik. A virágok nagyok és illatosak. Extrém fagytűrő, szárazságtűrő, talajban nem válogat. Kiváló választás a kertbe.
Paeonia lutea: a fás bazsarózsák mountan csoportjához tartozik. Ősszel a föld feletti fás részek és rügyek megmaradnak. 1,5-2 méter magasra nő. Virágjuk sárga színű, hosszan virágzik.
Paeonia suffruticosa: Kínában elterjedt és őshonos. Nemesítése által a növények kisebbek, viszont a virágok változatos színekben és formákban nyílnak. Hosszú életű cserje.
Virágzás
7 különböző virágforma létezik:
szimpla
japán típus
anemona típus
féldupla
dupla korona típus
dupla bomba típus
dupla rózsa típus