Eukaliptusz – Eucalyptus sp.
A növény jellemzése
Az eukaliptusz a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, több, mint 700 faja ismert. Többségük Ausztráliában és Tasmániában őshonos, ezért származásuk és elterjedésük endemikusnak mondható. Ez annyit jelent, hogy természetes állapotban egy adott elterjedési terület határain belül élnek. Néhány faj lombhullató, ezek a nyári forróságban elhullajtják leveleiket, a többi faj pedig örökzöld. Természetes környezetükben akár 30 méter magasra is megnőnek, de a nem őshonos, eltérő éghajlatú vidékeken csak 2-3 méteres magasságot érnek el. Anglia déli részein, ahol jellegzetesen óceáni éghajlat uralkodik, akár 10 méter magas eukaliptusz fával is lehet találkozni.
Képeken jól látható, hogy fája viszonylag egyenes nő, jellegzetes világos törzzsel rendelkezik, amit leváló, lehulló kéregdarabok borítanak. Az idősebb levelek hosszúkásak, lombozata ritkás, szellős.
A szivárvány eukaliptusz (Eucalyptus deglupta) a legszínesebb fa a Földön. Elterjedése: Szunda- és a Fülöp-szigetek. A kérge azért színes, mert eltérő időpontokban és vastagságban hullik le a háncs róla, ezért a csupaszon maradt részek az idő folyamán másképp színeződnek el.
Az enyhe fagyokat sok faj elviseli, de többségük fagyérzékeny. Néhány jól tűri a -15, -18 °C fokos hideget is. Ezek a fajták hazánkban az enyhébb telű vidékeken egy védett helyen könnyen áttelelnek. Fagytűrő képességüket befolyásolja a mikroklíma, a talaj nedvességtartalma és a növény egészségi állapota.
Ezek a hidegtűrő fajok:
- Tasmániai havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii)
- Ausztrál havasi eukaliptusz (Eucalyptus niphophila)
- Cserjés eukaliptusz (Eucalyptus coccifera)
- Kislevelű eukaliptusz (Eucalyptus parvifolia)
Tudományos nevét, Linné a svéd botanikus a görög „eu” – jól, „calyptos” – elrejtve szavakból származtatta. A két szó arra utal, hogy bimbóit rügysapka borítja, ami eleinte elfedi a virág részeit.
Virágzáskor ez a fedőlap lehullik és előbukkannak a látványos porzók, melyeket a madarak, a fákon előforduló állatok poroznak be. A magányosan álló virágok korong alakúak, színük: fehér, sárga, vörös. Virágzás után a 2-3 cm-es toktermésekben keletkeznek az apró magok, kiszáradása után a szél szétszórja azokat.
A levelek színe hamvaskék, hamvaszöld. A fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, szárölelők. Az idősebb levelek lándzsa alakúak, keskenyek. Megdörzsölve, szétmorzsolva jellegzetes kámforos illatot árasztanak. Jellemző, hogy a levelek a hajtásokon függőlegesen csüngenek, élükkel mindig a nap felé fordulnak. Ezért az eukaliptusz erdőkben kevés az árnyék, az aljnövényzet erőteljes növekedésű. A párologtatást ezzel a levélállással szabályozza, ami a forró, száraz időszakban fontos tényező. Az eukaliptusz levél a koalák egyetlen tápláléka. A koala sosem iszik vizet, elég neki a levélben megtalálható nedvesség.
Növekedésük erőteljes, a Golyós eukaliptusz, vagy lázfa (Eucalyptus globulus) egy év alatt három métert is nőhet. Egy hektár eukaliptusz ültetvény 20 év alatt annyi fát ad, mint más haszonfa 100-120 év alatt (kb. 800 köbmétert). Az eukaliptusz olajat tartalmazó levelek, száraz fakéreg darabok és pamacsos virágok a nyári forróságban könnyen lángra kapnak. Ez okozza a hírhedt ausztrál erdőtüzeket. A pusztító természeti csapás után azonban a fák újra rügyeznek, az aljnövényzet életre kel, a benne megbúvó magok kicsíráznak.
Felhasználása
Legtöbbjük haszonfa, tölgynél, diónál keményebb a fája. Ezt a tömör, súlyos keményfát az ausztráliai mahagóni néven tartják számon. Farontó bogarak nem károsítják, nehezen korhad, ezért leginkább cölöpök, telefon- és villanypóznák, hajók, bútorok, parketta és fűrészáru alapanyaga. Más fajtáit papírgyártáshoz használják fel. A lehullott kéregdarabokból is készítenek papírt. Mivel hatalmas gyökérrendszere sok vizet elszív, ezért régen mocsaras területekre tömegesen ültették, nem mellesleg illatanyaga riasztja a malária szúnyogot. Ezzel a módszerrel sikeresen számoltak fel mocsarakat, lápokat. Némelyik fajtából festék- és cserzőanyagot nyernek ki, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak ehhez szükséges vegyületeket.
Az eukaliptusz olaját széles körben használják gyógyászati célokra. Az illóolajat a fiatal ágakból és levelekből nyerik ki. Olaja a cineolnak köszönhetően antiszeptikus, vírus- és baktériumölő hatású, akárcsak a teafa esetében. Nyákoldó és hűsítő hatású, kiváló köptető, görcsoldó. Hatóanyagai miatt légúti megbetegedések esetén inhalálásra és a fogászatban szájöblítésre használják. Eukaliptuszlevél kivonattal kezelnek sebeket, keléseket is.
Kiválóan alkalmas megfázásos betegségek, láz és fájdalom csillapítására, gyulladások csökkentésére. Aromaterápia, kozmetikai- és édességipar számára is fontos alapanyag illóolaja.
Termesztéstchnológia
Egy külföldi oldalon találtam képes beszámolót az eukaliptusz nagy tömegű termesztéséről és kitermeléséről. Az így kapott faanyag ipari célú felhasználásra kerül. Jelentős ültetvények találhatóak Spanyolországban, Brazíliában, Indonéziában, USA déli államaiban és Afrikában.
Magyarországon nem foglalkoznak nagyüzemi eukaliptusz termesztéssel. A klíma sem megfelelő hozzá, hiszen a magvetést, palántanevelést meg lehet oldani fűtetlen fóliasátorban tavasztól kezdődően, de a fagyérzékeny fajták kiültetését, a cserje és fa méretű példányok teleltetését már nem. Hideg- és mérsékeltházi növény, fényigényes, vízigényes. Télen rendszeres mérsékelt öntözést igényel, mert könnyen kiszárad.
Saját tapasztalatok
Harmadik éve vetek eukaliptusz magokat és nevelek belőlük palántákat. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a magok viszonylag gyorsan kikelnek (1-2 héten belül) szobahőmérsékleten. Érdemes vetés előtt néhány hétre hűtőbe tenni a magokat. Hideghatás után egyesével földkockákba helyeztem el, amiket egy földkocka-készítő kézi eszközzel gyártottam. Ez a szerszám egyszerre 20 db kiskockát tud készíteni. A kockák tetejét kissé benyomja, így egy kis helyet alakít ki a magok számára. Lehet vetni magvető tálca celláiba, vagy kisebb cserepekbe is. Az ültető közeg ¼ rész fehér tőzeg, ¼ rész vermikulit, ¼ rész kertészeti perlit és ¼ rész virágföld keveréke. Minél lazább a szerkezete, annál jobb. Kevés homokot is keverhetünk hozzá. Vékonyan fedtem a magokat tőzeggel, földkeverékkel. Általam vetett magok: Eucalyptus parvifolia, Eucalyptus gunnii, Eucalyptus cinerea, Eucalyptus pulverulenta.
- kép: néhány napos eukaliptusz magoncok két sziklevéllel földkockákban
- kép: 2-3 valódi levélpár megjelenése után lehet átültetni nagyobb cserépbe
Egy ételes dobozba teszem a földkockákat. A doboz tetejével egyszerűen teremthetünk a magok számára párás környezetet. Csírázás után a tetőt már nem kell használni. Jól szellőző, világos helyen kell elhelyezni a magoncokat. Minden nap többször szükséges ellenőrizni a föld nedvességtartalmát. Egy fátyolfóliával is párásan lehet tartani a közeget a csírázás megkezdéséig. A csírázás ideje: 2-3 hét, hőmérséklet: 20 °C fok. Mindig ügyeltem arra, hogy a közeg ne száradjon ki. Világos helyen tartottam. Fagyok elmúlása után már kint is el lehet helyezni a magoncokat, palántákat.
Az 5-10 cm-es palántákat ültessük át nagyobb cserépbe, jó vízáteresztő, homokos földkeverékbe. Szereti a savanyú kémhatású, vulkanikus talajt, alacsony foszfortartalommal. Öntözzük rendszeresen, ne hagyjuk kiszáradni a földet. Csak a fagytűrő fajtákat ültessük ki szabadföldbe, az első télen mindenképp készítsünk neki takarást, védelmet, ahogyan a fügénél, selyemmirtusznál, gránátalmánál szokás. Ha fagyérzékeny fajtát nevelünk, akkor tegyük egy nagyobb agyagcserepbe, dézsába. A gyökérbolygatást nem szereti. Fontos, hogy teljesen napos, védett helyen növekedjen. Gyökere sekélyen nő, ezért szélvédett helyet keressünk neki, mert a viharos szél kiborítja.
A legjobb mutatókat a gunnii, vagy havasi eukaliptusz és a pulverulenta ‘Baby Blue’ adják, kelési arányuk a legmagasabb százalékban. Ezekből kelt ki a legtöbb mag, és ezek maradtak életben legtöbben, növekedésük, gyarapodásuk erőteljesebb.
Bal oldalon idei vetésű Eucalyptus gunnii palánta, jobb oldalon tavalyi vetésű ugyanolyan fajta.
Az eukaliptusz felhasználása virágkötészeti szempontból: közismert és rendkívül dekoratív alapanyag. Lombozata adja díszítő értékét. Színe és textúrája miatt könnyen beilleszthető virágkötészeti alkotásokba. Friss, vágott zöldként vázatartóssága 2-4 hét. Szárított formában is elterjedt a használata. Kámforos illatát sokáig megőrzi.
