Egész Európában, a Brit-szigeteken, Nyugat-Ázsiában és Szibériában is honos lágyszárú évelő. Régóta ismert és használt gyógy- és fűszernövény. Hosszú, csöves szára sötétlila, ernyős virágzata halvány lilás-rózsaszín. Erdőségekben, erdőszéleken, folyópartokon, réteken fordul elő. Megél árnyékos helyen is. Kedveli a félárnyékos, nedvesebb talajú élőhelyet, kertünkben is ilyet keressünk neki. Tövét érdemes mulcsolni. Talajban nem válogat. Kötöttebb, ill. laza, homokos talaj is megfelelő számára. Magassága: 1-2 méter között változik. A 20. századig az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt, segített megelőzni a skorbutot. Gyökerét gyógyteaként használták fertőzések, láz kezelésére. Növényi festőanyagot is kivontak belőle szövetek festéséhez. Továbbá érdekesség, hogy a növény fényelnyelő anyagot tartalmaz, ezért fényérzékenység kezelésére is alkalmazták.
Magvetés: mivel önvetéssel szaporodik, ezért egy őszi-téli vetéssel próbálkozzunk. Ha tavasszal vetjük el, előtte mindenképp tegyük fagyasztóba a magokat 2 hétre. Két éves növény, tehát nagy bizonyossággal csak második évben hoz virágot. Hagyjuk a magokat elszóródni, hogy biztosítsuk a növény szaporodását. A palántákat 70 cm tőtávolsággal ültessük ki.
Csírázási arány: 65%
Tisztaság: 99,9%