A mediterrán térségből származó évelő füszer- és gyógynövény. Külsőre hasonlít a rozmaringra, kakukkfűre, hiszen közeli rokonságban állnak egymással. Bokrosodó, tövénél fásodó szárú félcserje. Napos, meleg helyen érzi jól magát. Laza szerkezetű, homokos, kavicsos talajba ültessük. Árnyékban és kötött talajban nem fog szépen fejlődni. Hosszú, felefelé törő szárakon tűszerű levelek sokasága nő. Közte apró ajakos virágokat hoz, melyek fehér és halvány rózsaszínűek. A méhek nagyon szeretik. Nyár közepétől egészen a fagyokig virágzik. Magassága: 40 cm. A hajtásokat időnként vágjuk vissza. Fűszerként használhatjuk friss hajtásait. Az egynyári borsikafűhöz hasonló borsos, kissé csípős íze van, de kicsit erőteljesebb. Főzéskor veszít erejéből. Puffadásgátló hatással rendelkezik

Magvetés: tavasszal kezdjük a magvetést beltéren. Helyezzük a magokat magvető tálcára, földkockákba. Vékonyan takarjuk. Tartsuk a földjét mindig nedvesen. Csírázási idő elhúzódhat, legyünk türelmesek. 20 C fokon kezd csírázni. Tegyük napos, világos helyre. Kiszoktatás után május végén ültessük ki 30 cm tőtávolsággal.