Peruból származó fagyérzékeny haszon- és dísznövény, egynyári. A 17. században került Európába. Virágzás júniustól októberig tart. Meleg, napos helyre ültessük. Az öntözést meghálálja. Magassága: 80-120 cm. A beporzók nagyon szeretik látogatni a virágját. A növény összes föld feletti része ehető. Nyersen és sajtolva fejtik ki antibakteriális hatásukat. Íze kissé borsos, a retekre emlékeztet. Használjuk bátran salátákba, köretekhez téve. Magja és bimbója ecetes-sós lében eltéve a kapribogyó ízére hasonlít. A sarkantyúka a biológiai növényvédelemben is fontos szerepet játszik. A kártevőket a többi növénytől úgy tartja távol, hogy azokat magához vonza. A tetvek ellepik, a földi bolhák mustárolaj tartalma miatt előszeretettel fogyasztják el a telepített példányokat.

Magvetés: palántanevelés áprilistól. A magokat vetés előtt 24 órára áztassuk be. Tegyük a magokat 7-9 cm-es cserepekbe, nagy földkockákba, tőzegpogácsába. Nyomjuk a magokat az ültetőközegbe 1-2 cm mélyen, utána takarjuk. Tartsuk nedvesen a közeget. Csírázás után tegyük világos helyre. Kiszoktatás után a megerősödött palántákat a májusi fagyok elmúlása után ültessük ki. Szabadföldbe április-májustól szakaszosan vethető. Tőtávolság: 30 cm.