Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában őshonos évelő növény. Régóta használt gyógynövény, mely egy monda szerint Csaba királyfi ezzel a növénnyel gyógyította sérült katonáit. Innen ered másik elnevezése is: ‘Csaba íre’. Vérzéscsillapító hatást fejt ki, és ezt más népek is tudták a középkorban. Száraz gyepekben, gyomtársulásokban, bokorerdőkben, meszes, laza szerkezetű talajokon fordul elő. Kedveli a napos fekvést, szárazságtűrő. Páratlanul szárnyalt levelei tőrózsát alkotnak. A párban álló levelek alakja tojásdad, oldalt fogazottak. Virágja sziromlevél nélküli, hosszú tőkocsányon nőnek gömbszerű fejecskevirágzatban. Áprilistól júliusig virágzik. A friss, zsenge leveleket gyűjtsük be, ezek megdörzsölve uborka illatot árasztanak, íze a dióra emlékeztet. Tegyük salátákba a leveleket, nyáron frissítő italokba. Étvágy- és emésztésjavító, antibakteriális hatású, gyulladáscsökkentő. Magassága: 20-90 cm.

Magvetés: helyben vetés javasolt tavasszal. Nem szereti a gyökérbolygatást.

Csírázási arány: 75%
Tisztaság: 99,9%