Európában és Ázsiában őshonos, tömegesen elterjedt igénytelen évelő. Virágja sátorozó bugát alkot, illatos, akárcsak az egész növény. Levele komposztra téve gyorsítja a bomlási folyamatokat. Gyógynövényként csak a fehér virágú használható. Teája fogyasztva, vagy külsőleg borogatásként használható. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj), krémeket, kenőcsöket. Számos gyógyhatása ismert: gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatású. Bizonyos gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység. Használható tüdőbetegségek, torokgyulladás, légcső, gyomor- és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és húgyhólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén. Külsőleg: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, ekcéma, aranyér, fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák. A fiatal, virágos hajtásokat gyűjtsük, szárítsuk. Nagy mennyiségben fogyasztása nem javasolt, mert nyomokban tujont (neurotoxikus terpén keton) tartalmaz, mely fényérzékenységet okoz. Teáját megfelelő mennyiségben fogyasszunk, a napi adagolást tartsuk be. Nemesített változatai számtalan színben megtalálhatók kertészetekben. A jószagú cickafark a legnagyobb példány, sárga virágja is hatalmas, mutatós évelő dísznövény. Napos helyre ültessük a növényeket. Talajban nem válogat. Magról, vagy tőosztással szaporítható. Magassága: 20-60 cm.
Magvetés: február végén, kora tavasszal tegyük a magokat magvető tálcára. Ne takarjuk a magokat, fényre kelnek. Csírázás után tartsuk 18 fokon, nevelőfény alatt, vagy világos helyen. A fiatal növények májusban ültethetők ki végleges helyükre 30 cm tőtávolságra.