Egész Európában, Magyarországo tömegesen előforduló évelő. Jellegzetessége, hogy mirigyszőrökkel borított, melyek érintése, csípő, viszkető, égető érzést okoz. Ezekkel a szőrökkel hangyasav kerül a bőr alá, mely irritáló hatást fejt ki. Kúszó gyöktörzzsel és maggal szaporodik. Levelei végében hegyesedő tojásdadok, vagy hosszúkás lándzsás alakúak, fűrészes szélűek. Felálló szárai négyszögletesek. A növény kétlaki, ami azt jelenti, hogy a porzós és termős virágok külön-külön fejlődnek, és megjelenésben is másképp néznek ki. Évszázadok óta használt gyógynövény. Teája erősítő, vízhajtó, vértisztító, gyulladáscsökkentő hatású. Csökkenti a vér húgysavszintjét. Számos vitamint, ásványi anyagot tartalmaz (A, C, E, B, kálcium, vas, kén, magnézium, nátrium, kovasav). Gyökerének alkoholos kivonatát a kozmetikai ipar is felhasználja, ugyanis hajápoló, hajerősítő hatása van. Leveleit, hajtásait főzeléknek is elkészíthetjük. Napos, félárnyékos, helyen, nedves talajon fejlődik szépen.
Magvetés: készítsünk laza földkeveréket, és helyezzük el egy magvető tálcán. A magokat szórjuk szét és óvatosan nyomjuk a közeg felszínére. A magok nagyon aprók, vékonyan hintsük meg apró szemű homokkal, vermikulittal. Ne fedjük teljesen, fény kell a csírázáshoz. Tartsuk nedvesen, párásan a talajt csírázásig. Csírázás ideje: 14 nap. A néhány valódi levélpáras növényeket pikírozzuk át nagyobb cserepekbe. Az erős palántákat ültessük végleges helyükre.