Ez az elragadó, mézédes illatú egynyári Sziciliából hódította meg először Európát, majd az egész világot. Az angolok egyik közkedvelt kerti és vágott dísznövénye. Nem hiányozhat egyetlen angol kertből sem. A pillangósok családjába tartozó Lathyrus nemzettség növényei termése mérgező, nem fogyasztható. Laza, humuszban gazdag talajt kedvel, napos fekvést, de hűvös időt. Ha beköszönt a nyári meleg, akkor fejlődése és virágzása alább hagy. Kúszónövény, kacsokkal kapaszkodik, ezért biztosítsunk neki legalább 2-3 méter magas futtatót, kerítést, pergolát, ahol megfelelően tud nőni. Szüreteljük folyamatosan a virágokat, mert csak akkor hoz újabb virágos hajtásokat. Vízigényes, szereti a párás, nedves időt.

Magvetés: kezdjük korán a magvetést, akár már ősszel, ha tudunk egy hidegfóliában védelmet és takarást biztosítani a palántáknak. Ha nem, akkor február-márciusban csíráztassuk a magokat. Egy éjszakára áztassuk be, tegyük nedves papírtörlő közzé. Takarhatjuk tetővel is, hogy párásabb legyen a közeg. Sötétben csírázik, nem kell addig fényhatás. A kicsírázott magokat tegyük utána egyessével 6 cm-es cserepekbe, vagy két szem magot 9-cm-es cserépbe. Az ültető közegben legyen komposzt, vermikulit, perlit, ami lazítja a talajt. Csírázás után helyezzük világos, hűvös helyre. Kora tavasszal a szabadban is nevelhető, így erősebb, ellenállóbb lesz a palánta. Fagyok esetén takarjuk fátyolfóliával, ha már földben vannak a palánták, akkor tehetünk rájuk felezett petpalackot.

Csírázási arány: 72%